Amióta pörög a kutatás, nincs olyan rendezvény, ahol ne állítanának meg cserépiek és ne mesélnének a helyi zsidóságról.

Maga ugye a Péter? Mi is emlékszünk a zsidókra, nagyon szerették a szüleim őket.

Szombaton volt a Gazdaház megnyitója, két nénivel beszélgettem.

Ezek a beszélgetések ugye személyes közlésnek minősülnek. Nem vettem fel diktafonnal, csak emlékezetből írok. Nem is jegyzeteltem, megpróbálom összefoglalni, azt amire emlékszem. Azonnal kellene ilyenkor jegyzetelni, de pár perc múlva kezdődött a megnyitó.

A fiatalabb cserépi néni a szülei elbeszéléséből emlékezett, az idősebb néninek személyes emlékei voltak Groszmannékról, Schwartzékról. 

• Jó emberek voltak
• Megsiratták, amikor elvitték őket
• Adtak cukrot a gyerekeknek a kocsmában
• Szép kézimunkákat árultak - Még most is megvan, majd jöjjön el Péter és megmutatom!
• Jártak hozzájuk dobozokért, skatulyákért
• Na és egy sztori. Dunyhát is vásároltak a zsidók. És el is adtak. A dunyha lúdtollal kitömött takaró. Ment a nagy egyezkedés, majd egyszercsak valaki megunta az alkudozást. Vagy a zsidó, vagy a vásárló beleszúrt egy kést a dunhyába, szálltak a lúdtollak a levegőben. Meghiúsult az üzlet. Ha nincs üzlet, akkor meg se vegyék a dunyhát. Hogy ki szúrt? Arra már nem emlékszünk. De az is lehet hogy nem is Cserépben volt.

De. Megkeresem a két nénit és rögzítetten is fogunk beszélgetni. 

Ez történt 2015. július 11-én Cserépfaluban, a Gazdaház megnyitója előtt nyolc perccel.