Amikor Mezőkövesden a Hársfa és a Diófa utca sarkán letettem Groszmann Lili plakátjára a követ és meggyújtottam a mécsest, a menetünket biztosító rendőr úr befejezettnek nyilvánította a demonstrációt.
Ketten gyalogoltunk 17.31 kilométert Cserépfaluból Mezőkövesdre, hogy emlékezzünk egy nagyot a holokauszt cserépi és kövesdi áldozataira.
1944 májusában, júniusában emberek rengeteg embert megöltek. A 18. század végén létrejött és hetven évvel ezelőtt még mintegy ezer fős környékbéli izraelita hitközség megszűnt. Nincs. Nem él.
Az egykori gettó területén, a Diófa utca egyik fája alatt megköszöntem a rendőr urak munkáját. Hárman voltak, két autóval kísértek minket az egész úton, állati jófejek és rendesek voltak. Szóval éppen indultunk vissza ki merre lát, amikor történt valami.
A Hársfa utcában egy anyuka tolt egy gyerekkel teli babakocsit, mellette két 6-8 évesforma gyerek és egy apuka, ahogy a könyvekben meg van írva egy család. A nagy interneten olvastak a megemlékezésről és eljöttek. Örültek és mosolyogtak.
És akkor most az írást abba is hagynám. Ha nem gond.
KÉPEK az emléksétáról:
